Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megye III. 1991/92. az első szezon

2010.02.18
1991/1992. Megye III. osztály Kecskeméti csoport
 
            Végre elérkezett a nagy nap: 1991.08.25! A bajnoki debütálás! A meccsen csere voltam, mivel Orgovány ellen megsérültem, és fájt még a lábam, így Rakonczay Csaba védett.

A nyitány pompásan sikerült:

Soltszentimre-Kerekegyháza II 3-1

 (Gól: Kecskés Á. (11-es),Urbán L.,Takács J.) 

A folytatásban Kecelen hátrányba kerültünk, de Csontos Csabi góljával a félidőben 1-1. A 2 félidőben az ellenfél 11-esből és egy kapushibából kétgólos vezetést szerzett. Itt már kijött a rutinkülönbség, főleg védekezésben hibáztunk sokat. A második félidőben álltam be a kapuba, 3-1-es állásnál, kb. 20 percet védtem, egy gólt még én is kaptam.

                    Kecel II- Soltszentimre 4-1

                          (Gól: Csontos Cs.) 

A 3. fordulóban következett a mai napig felejthetetlen szeptember 07-ei Kunpeszéri kirándulás. Az indulás mindig a Vendéglőtől történt. A megbeszélt időpontra mindenki ott volt, kivéve ezen a napon az „izsáki légiót”. Mivel az edzőről és 2 kezdőjátékosról volt szó, természetesen vártunk a végsőkig. Ekkor még nem volt mobiltelefon, semmi hír nem volt róluk. (Mint később kiderült rendőrök állították le őket, és vissza kellett menniük). A vezetőség kb. félóra várakozás után úgy döntött, elmegyünk nélkülük, tovább nem tudunk várni, mert félő volt, hogy lekéssük a meccset. Valóban szinte sípszóra értünk oda, rohanás átöltözni (nem vittünk kapusmezt a kapkodásban, az ellenféltől kértünk), futás a pályára, óriási szél a pályán! Először kezdőként a kapuban! Hát, nem a legkedvezőbb jelek voltak a meccs előtt! Főleg Ruff Józsi, Urbi és Bíró Zoli nélkül elég tartalékosan kezdtünk. (Szabó Szabi és Kastély Zoli a kezdőben) És hogy még fokozzuk, a pálya borzalmas, az első félidőben óriási szembeszél!!! Ezt ők megpróbálták kihasználni, lőttek mint Bem tüzérei, szinte már félpályáról is néha, de szerencsére ezek vagy célt tévesztettek, vagy sikerült hárítani! Jól álltuk a sarat, sőt Kecskés Árpi 2 remek megmozdulásával 2-0-ra mi vezettünk!! Árpit nem tudták tartani!! A végére sajnos elfáradtunk és mivel a cserepad kínálata „nem volt igazán bőséges”, a cseréinkkel felborult a csapat! Nem bírtuk a nyomást és 5 perccel a vége előtt egyenlített Peszér. De ekkor még mindig veszélyeztettek. A 90. perc után végre kiszabadultunk a saját kapunk elől, és egy ellentámadás végén kiharcoltunk egy szögletet. Hát ekkor már mindenki (én is nagyon) várta volna a bíró sípjelét, a meccs végét! Idegenben jó az 1 pont is, így gondolkodott mindenki. És itt jött az őrület!! A bíró még engedte elvégezni a szögletet, amelyből Bozó Zsolti (a szél azért velünk volt!!) érintés nélkül a kapuba csavarta a bogyót!! A bíró a középkezdés után lefújta a meccset, eufória, a fantasztikus B-közép tagjai (Balasi testvérek, Markó Viki, Sallay Gyuri és a többiek) rohantak be a pályára, sörösdobozokkal csörögtek, őrjöngtek, mindenki gratulált!! Mintha Világbajnokságot nyert volna a csapat!! Fantasztikus hangulat volt, focipályafutásom első és azóta is egyik legnagyobb élménye!

                 Kunpeszér-Soltszentimre 2-3

               (Gól: Kecskés Á. 2, Bozó Zs.)  

Hazafelé az útról pedig ne is beszéljünk! Ekkoriban busszal jártunk, rekesz sör a buszon, éneklés, később visítás a szurkolókkal együtt, ideiglenes megálló Kunszentmiklós Kisbojtár és Fülöp vendéglő!Eszméletlen hangulat volt!

Következett a hatalmas érdeklődéssel várt rangadó a szomszédvár, Fülöpszállás ellen. Ezen a szinten óriási érdeklődés, nagy nézősereg előtt kezdődött a meccs. Én ismét kezdőként a kapuban, a mezőnyben a legjobb összeállításunkkal tudtunk felállni. Szikrázó kemény, helyenként durva meccs volt. Mindkét csapatban megvoltak a keménylegények: nálunk Antal Jani (Marek), ott Kis Pista. Ez a meccs akkor még szinte tényleg vérre ment. Ruff Józsit és Kecskés Árpit faragták rendesen, de mi sem kegyelmeztünk. Látszott hogy ez olyan egygólos meccs lesz. Sajnos ezt ők szerezték: 1 beadás után lemaradtunk Páli Tibiről, ő szabadon fejelhetett. A labda a kapufa alsó élére vágódott, majd onnan a vetődő kapus (én) hátára, és innen a kapuba. Hiába igyekeztünk, a fülöpiek innen kezdve okosan széttördelték a játékot, a vége:

               Soltszentimre-Fülöpszállás 0-1 

1991. szeptember 21-én Izsák II. csapatához látogattunk. Azon a hétvégén volt Izsákon az újra hagyománnyá váló Sárfehér napok rendezvénysorozat. Ez ismét emlékezetesen sikerült!! Az izsáki légiónk szeretett volna bizonyítani Izsák ellen, no és mi is próbáltuk kiköszörülni a csorbát, a Fülöp elleni hazai vereséget. Az öltözőben ültünk, amikor a fanatikus szurkolóink ismét megleptek bennünket! Váratlanul zeneszó hangzik, lovaskocsik érkezése, kiabálás: HAJRÁ SZENTIMRE!! A szurkolók jöttek át a földúton keresztül Szentimréről 4-5 lovaskocsival, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Az egyik kocsi volt a „büfékocsi” a demizsonokkal, sörökkel…stb, na azon ültek legtöbben természetesen. Mintha hazai pályán játszottunk volna, olyan hangulatot csináltak. Ezt a csapat meghálálta, és Ruff Józsi, valamint Kecskés Árpi felesgóljaival 2-0-s vezetést szereztünk. Szervezett játékkal ezt sikerült is megtartani, bár a második félidőben még adódott egy kis izgalom. Izsák büntetőrúgást végezhetett el, de ezt mellélőtték! Ez lehetett volna a fordulópont, de utána már nem volt baj, a kapum érintetlen maradt!

                      Izsák II-Soltszentimre 0-2

                      (Gól: Ruff J., Kecskés Á.)

             A 6. fordulóban hazai pályán fogadtuk Apostag csapatát. Erre a meccsre szerencsére megint tudtuk szerepeltetni Csontos Csabit, és ez a későbbiekben be is jött. Az első félidőben már kiderült, ki is a jobb csapat jelenleg. Aznap nagyon hatásosan tudtuk játszani a kontrajátékot, és a védelem stabil volt. Bár az elején még megleptek (egy jól eltalált lövéssel 1-0-ra vezettek), de gyorsan helyreállt a rend, Csontos Csabi és Barna Imi 2 góljával 3-1-el fordultunk.A fordulás után Csontos Csabi mégegyszer betalált, így a vége sima győzelem:

                         Soltszentimre-Apostag 4-1

              (Gól: Csontos Cs., Barna I. 2, Csontos Cs.) 

Október 05-én Szalkszentmártonra látogattunk. Na ez volt az a meccs, amikor ha másnap reggelig játszunk, akkor sem rúgunk gólt. Rengeteg helyzetet puskáztunk el, és ez a végén majdnem megbosszulta magát. Mondhatom talán, hogy egyik legjobb meccsem volt a kapuban, a végére azért akadt dolgom bőven, néha bravúr kellett, de aznap szerencsére jól ment. A vége így 1 pont lett.

                Szalkszentmárton – Soltszentimre 0-0.

 A következő hétvégén pihi lett, ugyanis Bócsa csapata –amelyet később ki is zártak ez miatt- nem jelent meg a mérkőzésen. Hogy azért edzésben legyünk, hétköznap a megye II.-es Csengőd ellen játszottunk meccset. Itt a papírforma érvényesült: Soltszentimre-Csengőd 0-4. Évközben csatlakozott a csapathoz még Kasza Tamás, Sári Pisti, Mózer Csaba és Csehszakál Péter. Itt már fordulók óta egyértelmű volt, hogy bentragadtam a kapuban. Rakonczay Csaba már nem is járt, egyedül voltam a kapusposztra.

A 9. fordulóban Dunavecsére látogattunk. Eső volt, így vizes a pálya, a kapu előtere sártenger. Remekül kezdtünk, a 10. perc körül Kecskés Árpi betalált, 1-0-ra vezettünk. Ezután történt egy érdekes szituáció Antal Jani hazapasszolta a labdát Pásztor Zsoltihoz ( mindkettő nyugodjon békében, sajnos azóta mindketten meghaltak), aki a rátámadó csatártól pánikba esett és haza akarta adni a labdát nekem. A vizes füvön kissé megpattant előtte a labda, így ő kissé alányesett és tökéletesen –Maradona se csinálta volna jobban- átemelte fölöttem a zsugát, ami a kapunkba hullott. Döbbenet, de még ezzel nem volt vége!! Szentgyörgyi (Benga) a csengődi partjelző „valami isteni szikrát kapott” és elkezdte lengetni a zászlót. Szabó Laci (Dadara), a szintén csengődi bíró kiment hozzá, megbeszélték és lesállás miatt rúgás kifelé, volt az ítélet!!!! Na, ekkor elszabadult a pokol!! A hazai szurkolók be akartak jönni a pályára, a Dadaráék mindenek voltak, csak kedves bíró sporik nem. Szabályos terror kezdődött ellenük, és ezt ők sem bírták, megijedtek. Az első félidőben még adtak nekik egy tizit, amit ki is használtak, és így 1-1-el fordultunk. A vége felé egy kapu előtti kavarodás után bevertek mégegyet, és mi sajnos nem tudtunk már válaszolni, így a vége:                   

                  Dunavecse-Soltszentimre 2-1

                         (Gól: Kecskés Á.) 

Hétközben ismét edzőmeccs, most mi látogattunk Csengődre, ezúttal kicsit erősebb felállásban, ugyanis Turú Peti elhozta Uzovicsról az ott katonáskodó 2 izsáki focistát Lázárt és Sebestyén Zsoltit. Sikerült is szorosabbá tenni a meccset, a vége Csengőd-Soltszentimre 4-2 (Gól: Sebestyén Zs., Lázár M.)

Október 27. Ismét hazai pálya, az ellenfél Dunatetétlen. Sikerül a legerősebb összeállításban játszani, sőt játszik Csontos Csabi, Kasza Tomi és vendégjátékosként Mózer Feri is. A középmezőny aljához tartozó csapat ellen Marek 11-esből szerzett találata után és Ruff Józsi góljával hoztuk - az ekkor még a győzelemért járó- 2 pontot.

              Soltszentimre-Dunatetétlen 2-0

             (Gól: Antal J. (11-es), Ruff J.) 

November 02. Számomra ismét egy nagyon emlékezetes meccs Kunszentmiklós II. csapata ellen. A 15. perc tájékán szabadrúgáshoz jutunk, amit Marek bevarr úgy 25 méterről! 0-1!! A meccs elég paprikás hangulatú, a hazaiak eléggé „körmölnek”. A miklósiak csatárja „Bölény” letalpalja Pásztor Zsoltit, a bíró spori ezt piros lappal jutalmazza. A szurkolók megvadulnak, Bölény a pályáról lefelé menet fellöki egyik szurkolónkat, szóval elég parázs a hangulat. A hazaiak küzdenek az egyenlítésért, és Urbán Laci fölösleges kezezése után erre óriási lehetőségük is nyílik, 11-es Miklósnak!! És itt jönnek az én pillanataim: a jobbra tartó labdát vetődve kiütöm, ez sajnos ismét a csatár elé kerül, de az ismétlésbe is beledobom magam. Mégegyszer rápöcköli, de azt is megfogom, rávetődök a bogyóra, erre ő belémrúg. Hatalmas lökdösődés, parázs hangulat, a bíró alig tud rendet tenni. A szájam felrepedt, az egyik fogam mozog és szédülök!! Hát eléggé megviselve jöttem ki ebből az „ütközetből”, de a büntető meglett, maradt a 0-1!! A félidőben kicsit szédelgek, de Ruff Józsi rábeszél hogy maradjak fent a pályán, nem akarja megbontani a csapatot. A 2. játékrészben megnyugszanak a kedélyek, a miklósi támadások elég vérszegények, egy szabadrúgás okoz galibát, azt sikerül a kapufára tornáznom. A vége előtt Kasza Tomi meghülyíti a teljes hátvédsort, és a beadásra számító kapus nagy megrökönyödésére Csikar-szögből beveri 0-2!!! Óriási győzelem ismét!!! Hazafelé persze ismét fieszta a buszon, megállunk Szabadszálláson és Fülöpön is.

        Kunszentmiklós II – Soltszentimre 0-2

                  (Gól: Antal J., Kasza T.) 

Ismét hazai pálya, újabb élmény, de ezúttal kapuspályafutásom legrosszabb élménye. Tass ellen játszunk, Imre napi búcsú, rengeteg néző. Az első félidő simán a miénk, de az a fránya góllövés az nem megy. Fölé, mellé, Csontos Csabi még a kapufát is kicselezi, de hiába. 0-0-al megyünk a szünetre. És a folytatásban jön az íratlan focitörvény, ha egy csapat sok helyzetet kihagy, az megbosszulja magát. Feltámad a szél, szembeszéllel kell játszanunk, sajnos ez eléggé meggátolta a támadásvezetéseinket. A 70. perc tájékán kirúgtam a labdát a 16-osról, amit a szél azonnal visszanyomott lefelé, szerencsétlenségemre épp egy tassi játékos elé, úgy 30-40 méterre a kaputól. Ő gondolkodás nélkül azonnal visszavágta a kapura. És azt az érzést nehéz leírni. Próbáltam hátrálni de nem értem el, a labdát megnyomta a szél, ráadásul csapódott is lefelé, bevágódott a léc alá. 0-1! Hidegzuhany. Mindent egy lapra feltéve támadtunk, de a kitámadásból még majdnem mi kaptunk gólt, megfogtam egy ziccert, de erről már senki nem beszélt a végén. Hiába, ilyen a kapussors, a végén mindenki vigasztal az öltözőben, Ruff Józsi röhögve mondja, hogy végre te is kaptál egy potyolinót. 

                Soltszentimre-Tass 0-1 

   Az őszi szezon utolsó meccsére Szabadszálláson kerül sor. Először szerezni kell bírót, mert az nem érkezett a meccsre!! Végül sikerül intézkedni és így 1 órás késéssel bár, de 11 órakor elkezdjük a meccset. Az első félidő sima, Kecskés Árpi és Ruff Józsi 2-2 találatával 4 gólos előnyhöz jutunk. A folytatásban Ruff Józsi megszerzi a mesterhármasát és Marek is betalál. 0-6!! Józsi lehetőséget ad a cseréknek is, így a kicsit felforgatott csapat a végén beszed kettőt majd a zárásban még egy 11-est is kihagynak, a vége azért így is sima:

         Szabadszállás-Soltszentimre 2-6

     (Gól: Kecskés Á. 2, Ruff J. 3, Antal J.) 

 

   Az őszi szezon végén így festett a táblázat:

 
Csapat
Győzelem
Döntetlen
Vereség
Gólarány
Pont
  1.  
Kecel
7
3
1
33-10
17
  1.  
Tass
8
-
3
32-13
16
  1.  
Kunszentmiklós II.
6
3
2
23-16
15
  1.  
Soltszentimre
6
1
4
21-13
13
  1.  
Dunavecse
5
2
4
24-20
12
  1.  
Fülöpszállás
4
4
3
25-22
12
  1.  
Izsák II.
4
4
3
15-15
12
  1.  
Kunpeszér
4
3
4
23-24
11
  1.  
Dunatetétlen
3
2
6
23-30
8
  1.  
Apostag
3
2
6
14-26
8
  1.  
Szabadszállás
2
1
8
16-42
5
  1.  
Szalkszentmárton
1
1
9
13-31
3

Bócsa törölve, Kerekegyháza II. visszalépett.

 

 A jól sikerült ősz után, egy szintén fantasztikus sportbál december 14-én a Kultúrban. Először közgyűlés, majd különböző díjak megszavazása, a szezon értékelése. Vacsora, majd szédülésig BULI!!! Óriási volt!!

 

Tavasszal a kezdéskor a keretben kisebb változások történtek. Sajnos az egyik gólvágónk Kecskés Árpi távozott, a keret tagja lett a helybeli Pap Sanyi valamint Józsa Laci (Szöcske) Izsákról. Az edzéseket februárban kezdtük, az első edzőmeccsre 08-án került sor. Soltszentimre-Orgovány 0-2. A folytatás sem sikerül jobban. Február 15. Soltszentimre-Fülöpszállás 0-3. Két óriási védelmi hiba megpecsételte a meccset, valamint Kasza Tomi a kapufára rúg egy büntetőt. Sajnos Bíró Zoli is megsérül, úgy néz ki ő egész szezonra kidőlt. Március 01-én Magyar Kupa meccs itthon Csengőd ellen. A jobb erőket képviselő csapat ellen sokáig jól tartjuk magunkat, a félidőben 0-2. A folytatásban összeesünk, jönnek sorban a gólok. 0-5-nél Marek kihagy egy büntetőt, így a becsületgól sincs meg. Soltszentimre-Csengőd 0-5. Március 04-én Orgovány-Soltszentimre 5-0. Hát eddig nem a legjobb a felkészülésünk!! 0-15 a gólarány!!! Az utolsó edzőmeccs hazai pályán Kaskantyú ellen. Szerencsére váratlanul betoppan Rakonczay Csaba, így Józsi lehetőséget ad baloldali center poszton a mezőnybeli játékra. Ezt sikerül is meghálálnom még az első félidőben. Egy jobboldali beadást kb. 8 méterről kapásból a léc alá vágok!! Első szentimrei gólom! (ez volt a 2-0). Az edzőmeccsek zárása jól sikerült: Soltszentimre-Kaskantyú 3-1 (Gól: Sári I., Andó I., Mózer Cs.)

Az első meccsünk tavasszal elmarad, Kerekegyháza II. visszalépett, így mi pihenünk. A következő hétvégén a péntek esti izsáki diszkóban leszerződtetnek bennünket szombatra Izsákra a meccsre. Játékosproblémáik vannak, de főleg kapusbajuk. Végigvédem a meccset, később Turú Peti is beáll, ő rúgja a 2. izsáki gólt. Izsák II-Tass 2-0!!! Ez nekünk jó. Másnap mi is megkezdjük a tavaszi szereplést. Józsi úgy dönt én maradjak kapuban, Csaba nem eléggé megbízható.

1992. március 29. Tavaszi szezon kezdete. Kecel II. az ellenfél. A meccsre Uzovicsról is érkezik honvédségi erősítés (Illés Laci, Sebestyén Zsolt, Fekete Csaba), Csontos Csabi is itthon van. A legjobb összeállításban tudunk játszani. Nehéz meccsen inkább mezőnyjáték folyik, a kapuk nem sokszor kerülnek veszélybe, mindkét csapat jól megszervezte a védekezését. A végén 

                  Soltszentimre-Kecel II 0-0 

A sorsolásnak köszönhetően ismét hazai meccsel folytatjuk. Az őszi őrületes emlékű ellenfél, Kunpeszér a vendég. Ezúttal szerencsére nincsenek izgalmak, az ismét a színeinkben játszó Sebestyén Zsolti 2 góljával sima a meccs. Akár nagyobb arányú is lehetett volna, sok helyzetet kihagytunk. Megvan az első tavaszi bajnoki győzelem.

               Soltszentimre-Kunpeszér 2-0

                      (Gól. Sebestyén Zs. 2)

Következhet az „ősi ellenfél”: fülöpszállási vendégjáték. Tart az átok, ellenük egyenlőre sem edzőmeccsen, sem bajnokin nem megy. Az eléggé tartalékosan felálló csapatunk gyorsan hátrányba kerül, majd növelik az előnyt, a félidőben 2-0. A folytatásban Sári Pisti 11-es góljával szépítünk, de később Kis Pista bevág egy szabadrúgást, és itt eldőlt.  

               Fülöpszállás-Soltszentimre 3-1

                        (Gól: Sári I. (11-es) 

 1992. április 19. Egy újabb nagy nap a focipályafutásomban. Rakonczay Csaba is itt van a meccsen, és könyörgésem meghallgatva Józsi úgy dönt, hogy ő lesz a kapus, én pedig balszélsőt játszhatok a mezőnyben Izsák II. ellen. Ezt a döntését szerencsére sikerül ismét góllal meghálálnom!! Az első félidő 15. percében egy szöglet után Marek lefejeli a labdát a földre, az a kapufára vágódik, majd vissza elém, én pedig 5 méterről azonnal visszafejelem a kapuba!!! 1-0!! Megvan az első bajnoki gólom is!!! Az első félidőben majdnem sikerül dupláznom, de a kivetődő kapus (Egy bálna: Hauzmann Béla barátom) hárít. Az akció végén olyan rosszul esek a csuklómra, hogy akkor már érzem, hogy baj lesz vele. A meccs hátralévő részében nem születik újabb gól, így elmondhatom, hogy az első bajnoki gólommal győztes találatot szereztem.

                Soltszentimre-Izsák II 1-0

                          (Gól: Andó I.)

 A nap végére, de főleg másnap reggelre - miután megpihent – borzalmasan fáj a csuklóm. Ismét a jobb csuklómra estem, eltörve nincs de zúzódott. A következő hétvégén így bajban vagyunk, mert Csaba nem jött, Józsi belátja, hogy én nem tudok beállni, végül nagy nehezen Marekot rábeszéli a kapusposztra. Ő NB-s szintű kapus lehetett volna, tagja is volt a Csepel NB I-es keretének, de végül nem élt ezzel a nagy lehetőséggel és hazajött. A kapuban azért még most is villog, a partjelző meg is jegyzi a meccs elején, hogy „Na ennek a kapusnak ez a csapat nem rúg ma gólt!!” Ez be is jön, de sajnos a támadójátékunk se hatékony, nem igazán kerülünk helyzetbe. Csereként állok be, de így is „csökkentett üzemmódban” vagyok, nagyon vigyázok a csuklómra. A végén marad a döntetlen, kár mert nyerhető meccs lett volna.

                   Apostag-Soltszentimre 0-0 

Következik Szalkszentmárton itthon. Úgy néz ki, sikerül szerezni kapust: Németh János (Möti) Akasztóról. A sereghajtó ellen igyekeztünk a papírformát érvényesíteni, de ezért nagyon megizzadtunk. Ruff Józsi fordulók óta nem játszik, sérüléssel bajlódik. Ezúttal kezdőként játszok, nagyon nem megy a játék (erősen köszönhetően a tegnap esti Izsáki bulinak), a 60. perc környékén Józsi le is cserél. Marek 2 góljával végül sikerül behúzni a meccset.

            Soltszentimre-Szalkszentmárton 2-1

                            (Gól: Antal J. 2) 

Május 17-én ismét hazai pályán, ezúttal Dunavecsét fogadjuk. Vecse vezet, de Urbi bevág egyet és így legalább az egy pontot itthon tartjuk.

                  Soltszentimre-Dunavecse 1-1

                              (Gól: Urbán L.) 

Következett a számomra ismét emlékezetes Dunatetétleni vendégjátékunk. Ők tavasszal már Harta II. néven indultak. A meccsen csatárként kezdtem, szerencsére ezúttal jól elkaptam a fonalat, jól ment a foci. De az egész csapatnak jól ment, sorra alakítottuk ki a helyzeteket, csak hát az a fránya góllövés!! A szünetre 0-0-val vonultunk. A folytatásban egy hátul eladott labdára lecsaptam és a kifutó kapus mellett megtolva az üres kapuba helyeztem. 0-1!!! Ettől megtáltosodtam, sorra jöttek a jó zsugák középpályáról, jöttek a helyzetek futószalagon. Először elvittem a kifutó kapus mellett, de a kapura gyöngén helyeztem, így a visszafutó hátvéd a gólvonalról kivágta. 5 perc múlva ismét kiléptem, a 16-osnál lerántottak. Sima piros lap lett volna, a spori csak sárgát adott és egy szabadrúgást, amit a kapufára rúgtunk. Volt még vagy 3 helyzetünk, amivel eldönthettük volna a meccset, de a végén örültünk, hogy a spori lefújta. 

                Harta II.-Soltszentimre 0-1

                           (Gól: Andó I.

A tavalyi paprikás hangulatú miklósi sikerünk után az ellenfél szeretett volna visszavágni. A meccs ennek a jegyében indult, komoly harc folyt a labdáért, főleg a középpályán. A védelmünk ismét stabil volt, de sajnos a góllövés ma nem ment.

            Soltszentimre-Kunszentmiklós II 0-0 

Június 06-án Tassra látogattunk, itt ismét Rakonczay Csaba volt a kapus. A meccs alatt elkezdett ömleni az eső, nem éppen ideális fociidő volt. Sajnos a meccs elején rögtön beleszaladtunk egy potyába, majd még kaptunk kettőt. Ekkor már szabályos felhőszakadás volt villámlással, ami később átváltott jégesőre. Józsiék hiába szóltak a sporinak, hogy fújja le a meccset, ilyen körülmények között nem lehet focizni, no és veszélyes is, ő hajthatatlan volt. A szurkolók bemenekültek tető alá, a mieink pedig a buszról nézték a meccset, már amit láttak belőle. Teljesen irreális körülmények voltak, de mi folytattuk. Ebből a vízilabdából Tass jött ki jobban, rúgtak mégegyet, és így a szezon legsúlyosabb vereségével zártunk.

                 Tass-Soltszentimre 4-0 

A szezon utolsó meccsére Szabadszállás ellen került volna sor. De csak került volna, mert ők nem jelentek meg. Azt hogy nem jönnek el, bejelentették nekünk, mi tudtunk róla. A hivatalos jegyzőkönyvbe így a

          Soltszentimre-Szabadszállás 3-0 került.

Helyette viszont meghívtak bennünket délután egy edzőmeccsre. Ők már ekkor készültek építeni a jövő nagy csapatát, Sári Pistát, Illés Lacit hazaigazolták, és mint a későbbiekben kiderült, egy nagyon ütőképes, jó csapatot alakítottak ki a következő évekre. Az edzőmeccsre ismét elkezdett szakadni az eső, úgy látszik ez elkísért bennünket itt a szezon végén. Az első félidőben van egy a szó szoros értelmében „fekete” játékosunk. Őt csak becenéven ismertük, ő volt „Tigana”, azaz Tigi, Szabadszálláson a tiszthelyettes suliban tanuló srác. Ez azért lényeges, mert a meccsen 2 gólt rúg Tigi, kettőt Marek, a végén pedig következek én. Pásztor Zsolti rápöcköli 10 méterről, a kapus még beleér, de a labda a tócsában lelassul, szinte megáll. Én érek oda először és besegítem a kapuba. A végeredmény gólgazdag meccsen: Szabadszállás-Soltszentimre 3-5 (Gól: Antal J. 2, „Tigana” 2, Andó I.)

Mivel Fülöpszállás délelőtt megverte Miklós II.-őt, ekkor még úgy nézett ki, megvan a bronzérem, harmadik helyen végeztünk. Azonban később Miklós II. óvott és a zöld asztal mellett ők nyertek, övék lett a 3. hely.
 

 A Megye III. Kecskeméti csoport 1991-92-es szezon végén:

 

   
Győzelem
Döntetlen
Vereség
Gólarány
Pont
4.
Soltszentimre
11
5
6
32-22
27

 
 

Összeségében a csapat első szezonja jól sikerült, majdnem meglett a bravúr, az érem is. Egy két érdekesség: a csapat gólátlagai-Rúgott gól:  1,45 meccsenként, Kapott gól:  1,04 meccsenként

 Ebből látszik, a védekezés kitűnő volt, ezt az átlagot a későbbiekben csak egyszer sikerült felülmúlni. A góllövés viszont már akadozott. Jellemző, hogy Kecskés Árpi lett a szezon gólkirálya, aki tavasszal egy meccset sem játszott. Mi lett volna, ha ő játszik tavasszal, vagy Ruff Józsi nem sérül meg? Talán fényesebb álmok is valóra válhattak volna. A söprögető poszton játszó Antal Jani előkelő helyezése a góllövőlistán is mutatja, hogy csatárproblémáink voltak. A szezonbéli góllövőink: Kecskés Árpád 7, Antal János 5, Ruff József 5, Csontos Csaba 3, Andó István 2, Urbán László 2, Sebestyén Zsolt 2, Barna Imre 2, Sári István 1, Kasza Tamás 1, Bozó Zsolt 1, Takács József 1

 

Úgy gondolom, a szurkolók az első szezon végén elégedetten kiabálhatták hogy:

 

SZÉP VOLT FIÚK!!!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Újra foci a faluban!

(Barnabás, 2010.03.07 22:21)

Mi,a B-közép a szezon kezdete előtt ismeretek hiányában rosszul mértük fel az erőviszonyokat és még nem ismertük a saját csapatunk erejét sem. Ezért kiadtuk a jelszót: nem baj,ha esetleg mindig ki is kapunk,de legalább minden meccsen rúgjunk egy gólt! Aztán a Kerekegyháza II. elleni tarolás után rögtön módosítottunk: akkor ezentúl lehetőség szerint minden meccsen nyerni kell! A 4.helyezés igazi bravúr volt!