Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kísérletezés (1986-1990)

2010.07.26

      

Kép

  

A kísérletezés évei (1986-1990)

 

1986. februárjában a kimerítő turné után a Maiden-legénység Jersey-be utazott a Chamel Island próbastúdióba, ahol öt hétig folyt az új album dalainak megírása.
 
A 80-as évek elejéhez képest 1986-ra gyökeresen megváltozott a zenei élet. Az évtized elején szinte egyeduralkodó heavy metal meglehetősen felhígult. Los Angelesben a KISS zenekar nyomdokain olyan bandák kerültek reflektorfénybe, mint a Mötley Crüe, a Poison, a Warrant, a Dokken vagy a Ratt, hgogy csak a nagyobbakat említsük. Ezek a zenekarok egy erőteljes image segítségével robbantak a köztudatba. A stílus kezdetben a glam rock nevet viselte,ami aztán később különböző stílusirányzatokra hullott. A heavy metal zászlaját csak kevesen vitték tovább,de a túlélők egyre slágeresebb zenét kezdtek írni. A Maiden is új utakra tévedt a Powerslave után.

Miután elkészültek a dalok, Martin Birch társaságában a csapat Nassau-ba, a jól bevált Compass Point Studióba repült rögzíteni az új album anyagát. Az eddigiektől eltérően azonban csak a basszus és a dobrészek, valamint a basszusszintetizátor kerültek felvételre. Az ének és a gitárok, valamint a basszusszintetizátorral együtt először szereplő gitárszintetizátor a hollandiai Hilversum városában, a Wisseloord Studioban lett felvéve. A stúdiómunka egészen júniusig tartott, majd Martin Birch az elkészült anyaggal ismét a megszokott módon New Yorkba repült az Electric Ladyland Stúdióba, a megfelelő hangzás létrehozása érdekében.

Az új album előzeteseként először egy maxi jelent meg szeptember 6-án "Wasted Years" címmel.

Megjelenés: 1986. szeptember 06.

Kép

 


1. Wasted Years (Smith)
2. Reach Out (Colwell)

3. Sheriff of Huddersfield (Iron Maiden)

 

 

A rég várt nagylemez előfutára az angol listák 18. helyéig kúszott fel. A Wasted Years (Elfecsérelt évek) Adrian remek szerzeménye. Az addig megszokott Maiden daloktól kicsit eltérően „slágeresebb” hangzással rendelkezik. A címadó dalon kívül két B oldalas felvételt tartalmaz a kiadvány. Az első a "Reach Out" címet viseli. Ez az egyik olyan dal, amit Adrian barátaival előadott 1985-ben a titkos Marquee bulin. A felvétel „érdekessége”, hogy a gitároktól kezdve a basszusgitáron át minden hangszert Adrian kezelt (ezért nem „csattog” annyira a basszzusgitár. Első hallgatásra kicsit meglepő a dal, hiszen Adrian személyében egy új, s meglepően jó hang szólal meg a Maiden-sound alatt. Bruce csak a refrén alatt segíti ki a társát egy kis háttérvokállal. A másik bónuszdal a "Sheriff of Huddersfield". Egy tipikus Maiden poénkodás a híres Maiden menedzser, Rod Smallwood rovására. Az együttes egyébként is gyakran állította pellengérre a menedzsert, ez alkalommal főleg az váltotta ki a zenekar tagjainak rosszallását, hogy Rod Los Angelesbe költözött, ezáltal „hűtlen” lett hazájához. Az érdekessége a felvételnek az volt, hogy egy együttes új anyagának híre általában már jóval a kiadás előtt kitudódik, de ez esetben olyan mértékben sikerült a titkosítás, hogy Rod Smallwood is csak már a maxi kiadása után tudta meg a dolgot, amikor már semmit nem tehetett ellene.

A maxi borítója elég különös, egy kicsit előrevetíti az album hangulatát. Eddie szinte fel sem tűnik, hiszen az ő szemszögéből látjuk a környezetet. Egy időgépben ül, egyedül csak annak műszerfalán tükröződik vissza hősünk arcképe. A kisebb kijelzőkön a Maiden néhány korszakára jellemző képeket látunk: POKOL (Number borító), PIRAMISOK (Powerslave borító), SÍROK (Live after Death borító). A főpanelen a Wasted Years és a Maiden logo alatt a címadó szerzeményből egy sor: Do not waste your Time, searching for those wasted years. (Ne pazarold az idődet az elfecsérelt évek keresésére!) A képernyő fölött látszik az az időzóna, melybe berepülve működésbe lép az időgép. A Wasted Years videóklipjének vázát alkotó képanyagot ’86 augusztusában forgatták Frankfurtban a próbák alatt. 

 

 

Nem sokkal a maxi megjelenése után, szeptember 10-én, - még mindig a nagylemez nélkül – újra útnak indult a „Maiden család”, hogy 9 hónap múlva, teljesítve küldetését, újra megpihenjen.

A „Somewhere in Tour” bevezető szakasza ezúttal is – mint a World Slavery Tour esetében – Kelet-Európában zajlott. Az első koncertek a régi Jugoszláviában voltak. Belgrád, Zágráb és Ljubjana után két koncert erejéig Ausztria következett, majd szeptember 17-én már másodízben ismét Magyarország vendége volt Steve Harris és csapata. A helyszín az MTK-stadion, - közel 30 ezer ember - az előzenekar pedig az angol Waysted. Hazánk után egy ötállomásos lengyel körutazás következett Katowicétől egészen Varsóig. Az utolsó koncert a híres varsói Torwarban volt szeptember 25-én. Ezután egy hét pihenő következett.

 A műsor

Kép

 Intro (Theme from Blade runner)
Caught Somewhere in Time

2 Minutes to Mid
Run ToThe Hills
Children Of The Damned
Stranger in a Strange Land
Wasted Years
Rime of the Ancient Mariner
Guitar Solo
Where Eagles Dare
Heaven Can Wait
Phantom of the Opera
Hallowed Be Thy Name
Iron Maiden
The Number of the Beast
Run to the Hills
Running Free
Sanctuary 

 

A show hazautazott Angliába, a Maiden pedig megünnepelte, hogy végre szeptember 29-én megjelent a hatodik Iron Maiden nagylemez „Somewhere in Time” (Valahol az időben) címmel, amely a slágerlisták 3. helyéig jutott pályafutása során.

 

Megjelenés: 1986. szeptember 29.

Kép

 

1. Caught Somewhere in Time  (Harris)
2. Wasted Years
(Smith)
3. Sea of Madness (
Smith)
4. Heaven Can Wait (
Harris)
5. The Loneliness of the Long Distance Runner (Har
ris)
6. Stranger in a Strange Land
(Smith)
7. Deju Vu 
(Murray/Harris)
8.Alexander the Great (
Harris)

 

 

A megszületett zenei anyagért 95 százalékban a Steve Harris-Adrian Smith duó felelős és ez bizony érződik is az igen embertelen énektémákban, nem véletlen hogy a zenekar szinte alig játszik erről a lemezről akármit is koncerteken, noha talán a legtöbb példányban elkelt albumokról van szó. A dalok amúgy az időutazást és ehhez kapcsolódó témákat ölelik fel és fontos változás, hogy megjelentek a szintetizátorok a zenében, színesítve a zenekar hangzását. Ezt Emelett ez lett talán történetük leggyorsabb lemeze, többek között olyan dalok miatt, mint a Caught Somewhere In Time, The Loneliness Of The Long Distance Runner (a híres Alan Sillitoe regény alapján), vagy a Deja Vu. De itt találjuk a slágerlistákat is megjárt Wasted Years-t és Stranger In The Stranger Land-t. A lemez a gyorsaság mellett kicsit "túlcsiszolt" is lett, közel sem szól olyan nyersen, mint a Powerslave vagy a Number Of The Beast album. De ezt feledteti a számtalan feledhetetlen téma és harmónia, ami a 2000-es évek után főleg az USA-ban berobbanó metalcore/melodycore stílus kifogyhatatlan kincsesbányájvá tette ezt az Iron Maiden albumot.

A lemezborító igazi csemegének számít. Derek Riggs igazi remekművet alkotott, amely nemcsak a Maiden rajongók tetszését váltotta ki. A kép inspirálója a „Blade Runner” (Szárnyas fejvadász) című film, ami ma már kultuszfilm, és nagy hatással volt a 90-es évek Cyber-mozgalmára. A festmény telis-tele van utalással a Maiden addigi történetére. Órákig lehet böngészni és mindig újabb és újabb érdekességekre bukkan az ember.
A futurisztikus koncepcióhoz igazították a lemez dalait és azok hangzását is. A változás már a nyitó Harris szám, a közel 8 perces Caught Somewhere in Time (Elakadva valahol az időben) esetében felfedezhető, mivel egy szintetizátorokkal feldúsított gitártémával indul. Ez akkoriban furcsának tűnhetett, hiszen a kőkemény Powerslave után kevesen vártak ilyen modern megszólalást a csapattól. Persze ettől a zene még ugyanúgy maidenes maradt, de már egy érettebb zenekar új korszakának kezdetét jelentette. Áttételesen konceptalbumnak is nevezhető, hiszen korábban soha nem kapcsolódott össze ennyire a zene, a borító, a dalszövegek és a hangzás, mint a Somewhere lemeznél. Egy igazi utazás térben és időben.

A lemez a maxin már megjelent „slágerrel” a Wasted Years-szel folytatódik. A harmadik szám egy Smith szerzemény, a Sea of Madness (Az őrület tengere). Annak ellenére hogy Adrian a szerző,erőteljes Harris-sound uralja,amit csak a lelassult középrész old fel egy kicsit,ami szintén tipikus Adrian megoldás. A Heaven Can Wait (A Mennyország várhat) egy Harris dal a halálközeli élményről. Ez egy meglehetősen hosszú dal, melynek a csúcspontja a közös éneklés a gitárkísérettel.Ez gyakorlatilag az élő koncertekre készült, ahol tökéletesen be is vált, hisz Bruce menetrendszerűen megénekelteti a közönséget ennél a résznél. A dal szövege a halál közelét érző, a klinikai halálból visszajövő ember érzéseit meséli el.

 

 

A The Loneliness of the Long Distance Runner-t (A hosszútávfutó magányossága) akár a címadó dal testvérszám is lehetne, annyira hasonlítanak egymáshoz mind szerkezetileg, mind pedig hangulatilag. A dalt Alan Sillitoe azonos című novellája ihlette, melyből 1962-ben film is készült. A főhös egy futó,aki börtönbe kerül. A futás az egyetlen, ami kiutat jelent számára a reménytelen rabságból,a cél azonban messze van. A Stranger in a Strange Land ( Idegen egy idegen földön) egy megtörtént tragédiát ír le, amiről az eset egyik túlélője mesélt Adrian Smith-nek. Ez egy férfiről szól, aki csapdába esett az Északi-sarkon, és akinek a megfagyott testét végül évek múlva találták meg. A Deja-Vu (Ilyen már volt), minta címe is jelzi, azt a bizonyos Deja-vu érzést járja körül, amikor valaki úgy érzi, ő egy adott eseményt már korábban átélt, az már megtörtént vele. Az Alexander the Great (Nagy Sándor) a híres hódítóról, Nagy Sándorról szól. A dal bevezetőjeként felhasznált idézet apjától, Fülöp makedón királytól származik. „ Fiam, szerezz magadnak egy másik királyságot, mert amit rádhagytam, az kevés lesz neked!” 

Érdekességnek számít az a tény, hogy Bruce Dickinson egyetlen dalt sem jegyzett ezen az albumon. Ennek okáról így nyilatkozott: „Én is írtam több dalt, amelyekre azonban az Iron Maidennek nem volt szüksége. Az anyag inkább a Jethro Tull repertoárjához áll közelebb: fuvolával, mandolinnal adható elő. Ez az anyag egy 12 hónapos turné utóhatása volt. Hazaérkeztem, fogtam a gitáromat, és új heavy metal dalokat akartam írni. De a hangos zenére nem tudtam ráhangolódni. Fogtam hát egy akusztikus gitárt és Neil Young-féle dalokat játszottam. Így születtek meg ezek a kompozíciók”

A nagylemez megjelenése után, október 3-án az oxfordi Apollóban folytatódott a turné, ahol folytatásként bejárták az egész szigetországot. Többnyire kétestés koncerteket tartottak, olyan helyeken mint Cardiff, Manchester, Sheffield, Newcastle, Edinburgh és Birmingham. A brit túra végül egy speciális ötestés (nov. 3-8) koncertsorozattal ért véget a londoni Hammersmith Odeonban. Pár nap pihenő után november 12-én Helsinkiben folytatódott az európai turné a skandináv országokon és Németországon keresztül egészen november 29-ig, amikor is Párizsban lezárult egy újabb szakasza a „Somewhere on Tour”-nak.

 

Ebben az időszakban, november 22-én a hannoveri koncert napján jelent meg a soron következő maxi, a szintén Adrian Smith fémjelezte "Stranger in a Strange Land".

 

Megjelenés: 1986. november 22.

Kép

 

1. Stranger in a Strange Land (Smith)
2. That Girl (FM)

3. Juanita (Barnacle/O'Neil)

 

 

 

 

A címadó dalon kívül a maxi 2 feldolgozást rejt: az FM That girl-jét, valamint egy Barnacle/O’Neil szerzeményt, a Juanita-t. A Reach Out-hoz hasonlóan mindkét szerzemény elhangzott azon a koncerten, amit Adrian, Nicko és barátaik álnéven adtak 1985. decemberében.

A maxiborító Derek munkája, és a már említett koncepció jegyében született. Eddie-t egy bárban láthatjuk kalapban, nagykabátban, mint valami modern western-hőst, aki készen áll a leszámolásra.

A Stranger in a Strange Land-hez nem készült külön klip, hanem a brit turné során Sheffieldben rögzített felvételt használták fel klip gyanánt.

 

 

A maxival megtámogatva december1-én Barcelonában indult el az európai túra befejező szakasza. Spanyolország után Portugália, Franciaország, majd végezetül Olaszország következett. Az év utolsó Maiden koncertje Panda városában volt december 21-én.

A zenekar egy sikeres turnéval a háta mögött egy rövid (2 hetes) pihenőre indult, hogy regenerálódjon, és felkészüljön a közel 4 hónapos amerikai turnéra 1987-ben, ami Hamptonban indult be január 7-én. Kuriózumként az USA turné utolsó estéjén (május 2-án), Los Angelesben, Lars Ulrich a Metallica ütőse is vendégszerepelt egy kicsit. Amerika után több mint egy hét szünet következett, majd egy rövid hét állomásos japán turné a „Somewhere on Tour” lezárásaként, végül pedig a várva várt hazatérés Angliába május 21-én.

 A 87-es év hátralévő részében csak egyetlen jelentős esemény történt: októberben ’12 Wasted Years’ (12 elfecsérelt év) címmel megjelent egy műsoros videó, amely összefoglalta a Maiden addigi történetét.

 

Kép

 A videó:

1.

Stranger In A Strange Land (video)

05:44

 

2.

Charlotte The Harlot (live)

04:23

 

3.

Running Free (live)

03:29

 

4.

Women In Uniform (video)

03:11

 

5.

Murders In The Rue Morgue (live)

04:17

 

6.

Children Of The Damned (live)

04:33

 

7.

The Number Of The Beast (live)

04:54

 

8.

Total Eclipse (live)

 

 

9.

Iron Maiden (live)

04:20

 

10.

Sanctuary (live)

05:18

 

11.

The Prisoner (live)

06:00

 

12.

22, Acacia Avenue (live)

06:33

 

13.

Wasted Years (cut)

 

 

14.

The Trooper (live)

04:31

 

 

A Somewhere in Time kiadása egy új korszak kezdetét jelentette, újabb sikerek lehetőségét hordozva magában. A csapat zeneileg magasabb szintre lépett és ereje teljében készült arra,hogy ismételten valami maradandóval lepje meg rajongóit. 

Közel hét hónap szünet után,1988 januárjában a Vasszűz végre stúdióba vonult,hogy rögzítse soron következő hetedik albumát. Előzetesen semmit nem lehetett tudni a készülő anyagról, mégis sokan úgy vélték, hogy a Vasszűz valami nagy dobásra készül. A feltevést némileg alátámasztotta az a hír, hogy a lemez ezúttal nem a Compass Point stúdióban készül, hanem Németországban, a müncheni Musicland stúdióban. A producer ezúttal is Martin Birch volt.

Persze mint mindig,először az előzetes maxi érkezett meg "Can I Play with Madness" (Játszhatok az őrülettel) címmel, március 20-án.

Megjelenés: 1988. március 20. 

can_i_play_with_madness_cover.jpg

 

1. Can I Play with Madness (Smith/Dickinson/Harris)

2.  Black Bart Blues (Harris/Dickinson)

3. Massacre (Thin Lizzy)

 

 

 

 

 

 

 

 

Folytatás következik!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.